  
|
|
|
|
Szabadságnapja
SZABADSAGNAPJA
A hagyomány szerint a forgalomtól távol eső községünkbe a felszabadulás híre késve, pünköst hétfőjéhez egy hétre érkezett meg.(2) Ezen a hétfőn is a nép kint robotolt az urasági földön. Egy Huszár János nevezetű, állítólag innét származott református lelkipásztor szekerével itt utazván át Háromszék felé, a Túrzon hágóján beereszkedve, csodálkozva értesül a mezőn dolgozó jobbágyoktól, hogy még mindig úrdolgán vannak. Felvilágosítja őket, hogy már március tizenötödikén eltörölték a jobbágyságot s máshol már élnek is szabadsagukkal: a föld, a telek az ő tulajdonuk és nincs többé tized és robotkőtelezettség. A hir futótűzként terjedt az egész rákosi határon s az orömhír hozójának tanácsára hálaadásra gyúlt össze a nép felekezetre való tekintet nélkül a református templomba.
Munkaszerszámaikat, kapát, kászát nekitámasztották a templom előtti öreg zádogfána s örömkönnyes szemmel, erős hittel térdre húllva hódoltak Istennek és tettek átok alatt fogadást utódaikra is kötelező erővel, hogy ezt a napot, mint a szabadság napját minden évben megünneplik. Es ma, több, mint száz esztendővel is később ez a nap legnagyobb ünnepe a népnek. Kicsi Pünkősdnek nevezik s ezen a hétfőn minden munka szünetel, minden otthonától távol levő rákosi szent kötelességének tartja, hogy ezen az ünnepen, -ha tud - részt vegyen. Reggel fúvószenekar járja be a falut, Istentiszteletre mennek, délután az Oldalkertbe népünnepélyre gyűlnek s este tánc-vigalom zárja be a nagy ünnepet.
Alsórákos szabadság-ünnepe
A jobbágy iga alóli felszabadulásnak páratlan eseménye Alsórákoson az azóta minden évben megünnepelt „szabadságnapja”, vagy „kicsi pünköst”. Csodálatos, hogy községünknek erről az egyedül álló, nevezetes űnnépéről egykorú feljegyzés nem maradt s keletkezéséről csak az ingatag és az okokat összezavaró hagyomány tudósít. Elöször ezt ismertetjük. A hagyomány szerint az első szabadságnapján szép, tavaszból nyárba hajló hétfőre ébredt Alsórákos jobbágy és zsellér rendű népe. Korán reggel megtelt az Alsómező úrdolgát végző emberekkel. A Pálszegiben kapáltak, a Nézőhegy oldalán kaszáltak, a Hegytetőt pedig körbekerülték az ökörfogatú ekék. A mezőn dolgozó jobbágy ajkáról nem hangzott a munkás őrömdala mert nem magának dolgozott. Az ispán botja, a vártorony alatti deres és a kaloda kényszeritették erre. A munkájában is szabadságról álmodó népre aztán ezen a napon felsütött a szabadság napja. A Pálszegiben, az úthoz közel dolgozók szokatlan kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utasa, mikor a Turzonon beereszkedve megpillantja a robotolókat, kiszáll kocsijából s feléjük indul. Ismeri a kapálokat, azok is csakhamar ráismernek, idevaló fiú, a Huszár család sarja, lelkész Kolozsváron, s öreg szülei látogatására jön haza. Felháborodik a jogtalanságon, hogy a népet még mindig úrdolgára hajtják, felvilágosítja véreit, hogy már március tizenötödikén eltörülték a jobbágyságot s máshol már élnek is szabadságukkal: a föld, a telek az ő tulajdonuk és nincs többé tized és robotkötelezettség. Az örömhír futótűzként terjedt el az egész határon s munkaszerszámaikat vállravetve indulnak hálaadásra az Isten házába. Az öröm olyan nagy, hogy a Hegytetőn ember nélkül maradnak az ekék, gazda nélkül az ökrök. A szabadságba belekóstolt szántók kihúzzák járompálcákat s állataikat a szabaditó Istenre bizva, ők is a templom felé tartanak. Mindenki, magyarok, románok, reformátusok, unitáriusok a tágas református templomba. Munkaszerszámaikat, kapát, kaszát nekitámasztott a templom elötti öregszádogfának s örömkönnyes sze- mmel lépték át a templom küszöbét megköszönni Istennek a szabaditást. Petre Mózes, az akkor lelkész beszédében az új ünnepet „kicsi pünköstnek” nevezte, mert úgymond ezen tölItetett ki Alrórákos népére Isten szabadító szentlelke. A felszabadult népp pedig a hálaadás után az öreg hársfa alatt fedetlen fővel, térdre hullva tett átok alatt fogadást utódaikra is kötelezi erővel, hogy ezt a napot, a szentháromság vasárnapja utáni hétfőt, mint a szabadság napját, minden évben megünneplik.
És ma, több mint egy évszázaddal később is, ez a nap legnagyobb ünnepe Alsórákos népének. Kicsi pünköstnek nevezik s ezen a hétfőn ninden munka szünetel, minden otthonától távol levő rákosi szent kötelességének tartja, hogy ezen az ünnepen részt vegyen. Reggel fúvószenekar járja be a falut, Istentiszteletre mennek, délután az Oldalkertbe népünnepélyre gyűlnek s este táncvigalom zárja be a nagy ünnepet.
A hagyomány után a történeti események tükrében próbáljuk meg a szabadságnapja keletkezésének igaz képét vázolni. Az ismeretes március tizenötödiki követelmények között szerepel az úrbéri szolgáltatásoknak, a robotnak és a tizednek a megszüntetése, egyszóval a jobbágyi állapotnak az el törlése. Ennek törvénybe iktatása az április 11.-i országgyűlésen történt meg s ettől kezdve Magyarországon, - tehát nem a közjogilag különálló Erdélyi Nagyfejedelemségben is a robot rendre megszűnik. A márciusi vivmányok és ebben a robotmunka eltörlése is Erdélyre nézve csak a május 30.-án kimondott két ország közti únió és a Junius 18.-án tartott közős országgyűlés szentesítése után váltak érvényesekké.Erdélyszerte tehát a jobbágy junius 19.-én már nem volt köteles urdolgára kiállani. Alsórákoson azonban az egy nappal elöbbi országgyűlés végzését nem ismerve sem az ispán, sem a nép, úrdolgába kezdtek s ekkor történtek a hagyományból ismert ünnepinditó események.
A hagyomány nem tud pontos dátumról, hogy melyik hónap hányadikán volt az első szabadságnapja. Azt igy határozzák meg: pünköst hétfőjéhez egy hét, vagy szentháromság vasárnapja utáni hétfő. Ezek viszont egybevágnak a történeti eseményekkel: 1848-ban szentháromság vasárnapja junius 18.-án volt.
2011 Junius 22
 „Ahol Istennek a lelke, ott van a szabadság”– ezekkel a szavakkal köszöntötte Barát István református lelkipásztor az alsórákosiakat, akik idén 164. alkalommal emlékeztek arra a napra, amikor 1848- ban, pontosan pünkösd hétfő után egy héttel, eljutott a jobbágyfelszabadítás híre a faluba. A település akkori lelkipásztora, Petre Mózes „kicsipünkösdnek” nevezte el a napot, ma szabadság napjaként ünneplik a lélekben magukat Erdővidékhez tartozóknak valló alsórákosiak, kokárdával, ünnepi ruhába öltözve, akárcsak másutt március 15-ét. Az ökumenikus istentiszteleten Szabó József unitárius lelkész hirdetett igét, ünnepi műsort adott elő a baróti Zathureczky és a helybeli Rákóczi kórus, a Gáspár Etelka által irányított óvodások pedig szavalatokkal, dalokkal idézték fel az 1848-as szabadságharcosok emlékét. Ezt követően Zsigmond István nyugdíjas versbe foglalva elevenítette fel az egykori eseményeket, az ünneplés a himnusz eléneklésével zárult. A helyi kultúrotthonban kiállítás nyílt. A szabadság napja úgymond munkaszüneti nap Alsórákoson, erre az alkalomra, ha tehetik, hazaérkeznek a faluból elszármazottak is, a községvezetés a testvértelepülések küldöttségeit látja vendégül. A központban álló Bethlen kastély mellett kirakodóvásár, szórakozási lehetőségek, és az elmaradhatatlan sör, miccs várta a jelenlevőket.
2012.06.09. | 21:29 Nemzedékről nemzedékre – Hármas nemzeti emlékezés Alsórákoson  553   Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet nagykövetné asszony
Igazi népünnepély volt Alsórákos hármas ünnepe. A 90. zsoltár alapján hirdetett igét a dombon álló templomban a jobbágyfelszabadítás és a Nemzeti Összetartozás Napján, a Trianon-évfordulón Barát István református lelkipásztor. Még az sem számított szabálysértésnek, hogy a délelőtti közös istentisztelet idején a várkastély tövében már mulatott a nép, füstöltek a lacikonyhák. Megkésett ünnepnek is nevezték a szabadság napját, ahogyan ott mondják, mert Alsórákos messzire volt a forrongó Budapesttől, ahonnan sokára érkezett a jobbágyság felszabadításának híre. |
